vannak olyan pillanatok az életben, - hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd.. pedig mindennap látom.

nem tudom, hogy azért érzem ezt, mert elérhetetlen számomra, vagy mert annyit foglalkozom vele.. de úgy érzem, hogy szeretem. 

én vagyok sakura, ő pedig sasuke. vágod?!

abba hagyom a "focit" . eddig felszabadított.. elfelejtettem sok mindent.. szinte tényleg mindent.. és levezettem a feszültséget. de ez most már nem megy.. =/
idegesebb leszek ott, mint alapból.. a másik.. EZ NEM FOCI.. undorító az egész.. megálltam a kapunk előtt.. és csak néztem.. mit csinálnak.. pf
és így készülnek  meccsre.. nem égetem le magam velük.. az biztos.. -.-'

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.